NAGY KALAND LONDONBAN 1.

Kedves Farmertársaim! Azt sem tudom hol kezdjem az élménybeszámolót. A legjobb az volt, hogy megölelhettem a kicsi lányomat és a nagyobbik unokámat.Nekem ők a MINDENEIM + A kissebik uncsim akire rá voltam bízva.

A repülés maga egy tortúra. Nem is a repülés hanem amíg feljut az ember  a repülőre. Az maga a káosz.A legrosszab a rohanás volt amíg odaértünk a repülőhöz. Se rohanni, se lépcsőzni nem tudok gyorsan, de valahogy túléltem. A Rayener fapadossal mentünk, és amikor felszálltunk akkor már nagyon jó volt, mert elámúltam a kivilágított látképen.Az maga volt a csoda.:-)

Amikor odaértünk, egy reptéri buszjárat vitt be egy városközpontba, onnan takxival mentünk haza, ahol  meleg vacsi várt minket, ettünk , fürödtünk, és lefeküdtünk. A szobában ettől kezdve moccani sem lehetett, a kétszemélyes felfújhatós matrac miatt, ahol első nap a két unoka aludt,csak aztán a kicsinek , aki a legmagasabb ,nem fért el a lába, úgy hogy a későbbiekben, az anyjuk aludt a matracon meg a Viki, tehát rendesen kitúrtuk a házigazdákat a helyükről, ami így volt rendjén. hihihi:-)

Első nap: A tawer bridge: ( ez az a szétnyíílós híd )  nem tudom hogyan írják hivatalosan, de   nagyon szép, és nem nyílt szét, de  az elejét megcsudáltam, fénykép is van róla, csak még azt nem tudom hogyan rakjam ide, és végre lehetett cigizni. Iszonyú sok ember van Londonban , a metrón is-( ahol mindíg átadták nekem az ülőhelyet is  , egyébként ez így volt végig, nagyon aranyosak a londoniak :-)- az utcákon is. Akinek tömegiszonya van ne menjen Londonba, mert ezt én is nehezen viseltem. A metrózás is nagyon bonyolult, olyan mint egy labirintus,és egy egy út 20-30 perc,  ebből kfolyólag minen nap csak egy helyre mentünk, de ez a program is több óráig tartott, és estére már én ki voltam nyúlva.Most egy kicsit abbahogyom mert , már dél van és én még itt ülök pizsanmában, és a lakás a feje tetején áll.:-)) folyt köv...