Csiki78

A kezdet kezdetén addig könyörögtem Dzsónak, hogy vegyen be a MIR-be, hogy egyszer csak beadta a derekát.

Eleinte úgy gondoltam, magányos harcosként fogok tevékenykedni, és csupán kikapcsolódásként fogok játszani. A hetek múltával rájöttem, hogy olyan csapat jött itt össze, ami megérdemli a figyelmet. Nem csak a játék tart minket össze, hanem tanácsokat kérhetünk egymástól, verseket és poénokat osztunk meg, társasági életet élünk.

Én mindig több dolgot végzek egyszerre. Több cégnek dolgozom, otthon egyszerre főzök, rajzolok, teregetek és beszélgetek. Ha egy helyben kell ülnöm, én nem pihenek, hanem unatkozom. Talán a csapat ezt nem érzi, de én vagyok az, akire a kollégák rászólnak, hogy fogjam vissza magam...