Nem tudom olvassátok-e egyáltalán ezért igyekszem rövidre fogni.

Harmadik nap:piacolás. A bernadett unokám valamilyen együttes mintás pólót szeretett volna, de ott sem volt. ( ezt végül interneten rendelték meg, futár hozta házhoz, szerintem dupla árért, de ihaj csuhaj sose halunk meg, alapon úgy csináltunk mint gazdagék ) Ezt a piacolást én nagyon nehezen viseltem. Nagy tömeg volt,tele külföldivel, nagyon messze is volt, végül is én itt vásároltam meg az " "ajándékokat" a szomszédoknak, akik távollétemben locsolták a virágaimat, és a testvéreméknek. Csupa "hasznos holmi", londonos kötény, londonos pálinkáspohár, hamutartó, sőrnyitó, sál...stb.

 Végre hazaértünk és én beájultam az ágyba .:-)

Negyedik nap ( szerda ): Tengerpart.Egy órai vonatozás, tiszta kultúrált vonaton. Na ez nagyon jó volt. Az idő is szép volt.Éppen apály volt, rengeteg csigát, kagylót gyűjtöttünk, kukucskáltunk a messzelátóba, ( láttalak benneteket, meg , hogy sas serénykedik , a farmomon:-))). Megebédeltünk egy kávézóban., cigizhettem is , szóval ez nagyon nagy megelégedésemre szolgált:-)

Ötödik nap( csütörtök) Halloween: Az egész város tele volt jelmezes fiatalokkal. Az én lányaim is jelmezbe öltöztek,én is kaptam egy piros hajat szarvakkal, mert én voltam az ördög öreganyja. Este készültünk egy kocsmába (pub), ahol táncos -halloween parti volt.A lányok faragtak töklámpást, amit kitettünk a ház elé. jöttek gyerekek, jelmezben ( persze szülői kísérettel , azok is jelmezben) azt kiabálták: 

"varázslás, vagy édesség!!!"nagyon aranyosak voltak, pillanatok alatt elfogyott az előre készített csokitál, a harmadik társulatnak már nem jutott, azoknak már nem nyittunk ajtót.:(

A táncsolás után hazamentünk,és beájultunk az ágyba.:-)

Hatodik nap( péntek) Buszos városnézés és a Harrods áruház. Ez London legdrágább áruháza. Itt vásárolt Berni egy üveg bort.:-)

Én már fáradok :-)

Hetedik nap ( szombat)Trafalgar tér , Nelson admirális emlékmű, Nemzeti múzeum. Tömeg, tömeg tömeg...... Végül beültünk egy pub-ba, ahol nem volt zene. Ezek a kocsmák nagyon szépek, ónüveg ablakokkal, tiszták,... és finom a sör:-) A lányok elmentek mohitóért, én addig üldögéltem a söröm mellett.A szomszéd asztalról megszólított egy pasi. Annyit megtanultam még indulás előtt angolul, "hogy én nem beszélek angolul". A pasi csak tovább dumált, annyit megértettem, hogy" kantri" ... megmondtam, hogy Budapest. Na ennek nagyon megörült, rögtön elővette a molbilját, és mutogatott Budapest képeket. Járt már Magyarországon, és nagyon szépnek találta. Azt is meg tudtam mondani, hogy ennek a lánynak a mamája vagyok, a másik kettőnek nagymamája.Végül jöttek a lányok és ment a csevej. Egyszóval bepasiztunk:-)) Nem volt tolakodó, azt mondta a lányoknak, hogy csak megsajnált engem, hogy egyedül vagyok. :-)  dícsérte a lányomat, hogy elhozta a mamáját, és hogy mennyivel másabbak a keleti népek, sokkal családszeretőbbek.Még munkát is ajánlott a lányomnak, bár Olika nem hisz benne:-)) mert ilyen ígéretekkel már tele van a padlás. Na majd meglátjuk.:-)) Egyébként rendőr volt, mutatott is rendőrigazolvány, ami ki tudja igazi volt-e ? Fő az óvatosság. .-:) 

Hazamentünk, Olika pillanatok alatt összerittyentett egy búcsúvacsorát, és fementünk éjjel egykor. Fél négykor kellet kelni.

A hazajövés vasárnap reggel: Taxi, repülőtéri busz,  sírva búcsúzás .......becsekkolás végig felhők fölött repültünk ...Ki tudja mikor látjuk egymást újra :((((( itt már abbahagyom, mert nem látok a könnyektől :((((((((((

Második nap.: Állítólag nagy vihar volt vasárnap éjjel. Ebből mi csak a szomszéd utcában kidőlt fát láttuk, amit mire visszafelé jöttünk már el is takarítottak.Az utcákat minden nap söprik, a járdát is. A környék egy kis zöldövezet, a tipikus angol kétszintes házakkal, szorosan egymás mellé építve, egy pici , két kukának ( az egyik az újrahaszonosítható , üveg papir , fém, stb utólag válogatják ) helyet adó, nem nevezném még előkertnek sem, és egy hátsó nagyobb kerttel., ahol már van kerti bútor és grillező is.. A ház négy szobás, ebből , egy van a földszinten, egy  eltolt szinntel a félemeleten és kettő az emeleten. Kislányomék az egyik emeleti szobát bérlik, rajtuk kívűl, még két lány lakik a házban és egy pasi . Le a kalappal a lányok előtt, mert ragyogó tisztaság volt mindenhol. A házban mindenki magyar , még a tulajdonos is csak nem lakik velük.Lent van még a konyha, és a fürdőszoba és WC. A gázt és az áramot,egy pedryve féle kütyüvel előre fizetik,felváltva, amit több helyen pl.: közértekben  is lehet feltőlteni, ha nem fizetnének, nincs  szolgáltatás.

Meglátogattuk, a királyi palotát. Csak a kerítésen lehetett bekukucskálni, pedig Bözsi otthon volt ,mert kint volt a zászló a palota tetején de nem hívott be minket egy teára :(

Pedig nagyon hideg volt, jólesett volna, de hát annyi baj legyen, megfogadtam, ha egyszer eljön én sem fogom meghívni. A medvekucsmás palotaőrök, szép rendesen grasszáltak, de őrségváltást nem láttunk, mert az csak egyszer van egy nap, és lekéstük. A kapuőrrel le vagyok fényképezve.Az aranyos volt, de az sem engedett be minket:-))

Aztán gyorsan kerestünk egy kávézót és ott röhögcséltünk tovább. Mindez tartott metrós buszos utazással, szinte egész nap. Pedig vittünk mogyorót is mert állítólag az a park tele van mókusokkal, de úgy látszik az éjszakai vihar miatt, a mókusok is otthon kuksoltak, inkább.

Kedves Farmertársaim! Azt sem tudom hol kezdjem az élménybeszámolót. A legjobb az volt, hogy megölelhettem a kicsi lányomat és a nagyobbik unokámat.Nekem ők a MINDENEIM + A kissebik uncsim akire rá voltam bízva.

A repülés maga egy tortúra. Nem is a repülés hanem amíg feljut az ember  a repülőre. Az maga a káosz.A legrosszab a rohanás volt amíg odaértünk a repülőhöz. Se rohanni, se lépcsőzni nem tudok gyorsan, de valahogy túléltem. A Rayener fapadossal mentünk, és amikor felszálltunk akkor már nagyon jó volt, mert elámúltam a kivilágított látképen.Az maga volt a csoda.:-)

Amikor odaértünk, egy reptéri buszjárat vitt be egy városközpontba, onnan takxival mentünk haza, ahol  meleg vacsi várt minket, ettünk , fürödtünk, és lefeküdtünk. A szobában ettől kezdve moccani sem lehetett, a kétszemélyes felfújhatós matrac miatt, ahol első nap a két unoka aludt,csak aztán a kicsinek , aki a legmagasabb ,nem fért el a lába, úgy hogy a későbbiekben, az anyjuk aludt a matracon meg a Viki, tehát rendesen kitúrtuk a házigazdákat a helyükről, ami így volt rendjén. hihihi:-)

Első nap: A tawer bridge: ( ez az a szétnyíílós híd )  nem tudom hogyan írják hivatalosan, de   nagyon szép, és nem nyílt szét, de  az elejét megcsudáltam, fénykép is van róla, csak még azt nem tudom hogyan rakjam ide, és végre lehetett cigizni. Iszonyú sok ember van Londonban , a metrón is-( ahol mindíg átadták nekem az ülőhelyet is  , egyébként ez így volt végig, nagyon aranyosak a londoniak :-)- az utcákon is. Akinek tömegiszonya van ne menjen Londonba, mert ezt én is nehezen viseltem. A metrózás is nagyon bonyolult, olyan mint egy labirintus,és egy egy út 20-30 perc,  ebből kfolyólag minen nap csak egy helyre mentünk, de ez a program is több óráig tartott, és estére már én ki voltam nyúlva.Most egy kicsit abbahogyom mert , már dél van és én még itt ülök pizsanmában, és a lakás a feje tetején áll.:-)) folyt köv...

A farmon megjelenő kutya ürügyén, megkérem kutyaimádó farmertársaimat írjanak  kutyás történeteket. Nekünk volt anno, egy REXI nevezetű fajtatiszta  játszótéri-keverék kutyánk. Úgy került hozzánk, egy 3. emeleti zuglói lakásba, hogy azt valaki felhozta az ajtónk elé. Gyanítom a kislányom lehetett benne a ludas, mert napok óta magyarázta, hogy iskolába menet egy kerítésen belöli kutyabarátjának, kiskölykei születtek. A titok már sohasem fog kiderülni, de gyanítottuk, hogy a kutyatulajdonos követhette hazáig gyerekünket, kileste hol lakunk és elpasszolt nekünk egy kiskutyát, mert olyan kicsi kutya volt, hogy még nem tudott lépcsőn járni , de ott volt télviz idején egy regge, sírt nyűszített....

Szóval elkezdődött kutyás életünk. Regényeket írhatnék róla, de most csak az jutott eszembe, hogy hamarosan jön az óraátállítás. és ha hiszitek ha nem Rexi ismerte az órát

 Képzeljétek el mi történt velem. Azt már említettem, hogy a lányom és a nagyobbik unokám Londonban dolgoznak, a "kicsi"itthon van, fogtechnikus tanuló. ( most kezdte, ez még 3 évig tart ) A kicsinek anyahiánya lett és most szombaton utazik Londonba.

Kitaláták, hogy titokban nekem is vettek repüőjegyet, és én is megyek:-) Már régóta csalnak, de mivel még nem utaztam repülőn, egyedül nem mertem elindulni , az unokák meg gyakorlott repülő-utazók, így itt volt a jó alkalom. Rá vagyok bízva a "kicsire":-)

Tehát 9 napig LONDONBAN leszek. Igyekszem majd néha belépni, de nem tudom mennyi idő lesz rá.

Ez lesz életem NAGY KALANDJA. Repülőn még nem utaztam soha. A repüléstől nem félek, mert amíg volt Vidámpark én mindenhova felültem a gyerekekkel, még arra az átfordulós hullámvasútra is, igaz akkor még jóval fiatalabb voltam. De a mászkálástól, tartok egy kicsit, mert nem vagyok teljesen egészséges (Egy évvel ezelőtt volt egy szerencsére enyhe srtoke-om. és azóta sem múlik el a zsibbadás a teljes jobboldalamról.) Még a kisközértbe való lemenés is nagyon kimerít.

De majd csak lesz valami, ott leszek velük, és csak vigyáznak rám. Nem muszáj nekem mindenhova elmenni, nekem az a legfőbb öröm, hogy együtt lehetünk. A lányom és a két unokám, mint 3 bohóc, ha együtt vagyunk állandóan nevetünk: ( hogy kitől örökölték A VIDÁMSÁGOT nem is tudom :-))

Azért írtam meg most, mert már be vagyok sózva, és nem tudom mikor lesz ilyen nyugi.

Tartok majd élmény beszámolót

(Farmomat Zsoltikaticára és sasra bíztam ,Taitát meg ha Dozskát, szépen megkérem egyedül csinálja addig)